A korszerű szén-monoxid érzékelők működése azon alapszik, hogy egy a szén-monoxidot elnyelni képes vegyi anyag a szén-monoxid elnyelt mennyiségétől függően megváltoztatja fizikai jellemzőit, melyet elektronikusan értékelve veszély esetén a készülék kimeneteire kapcsolt egységeket működteti. Ezek lehetnek az előjelzési szintnél pl. szellőzés vezérlések, a riasztási szintnél fény és hangjelzések.

Mivel az emberi szervezetben a szén-monoxid halmozódva okoz mérgezést, a szén-monoxid jelzőknek a halmozódás veszélyére is figyelmeztetniük kell.
Ez azt jelenti, hogy
- az emberi egészségre nem ártalmas CO koncentráció esetén a készülék nem riaszthat
- kis koncentráció esetén a vészjelzőnek csak akkor szabad riasztania, ha a szén-monoxid olyan sok ideig van a légtérben, hogy a halmozódás miatt mérgezés léphet fel
- minél nagyobb a CO koncentráció, annál gyorsabban kell a készüléknek riasztania

Jól szemlélteti ezt a riasztási metódust az EN50291:2001 szabvány riasztási időre vonatkozó előírása:
- 30 ppm koncentrációnál, 120 percnél korábban nem riaszt.
- 50 ppm koncentrációnál, 60 percnél korábban nem, de 90 percen belül riasztania kell.
- 100 ppm koncentrációnál, 10 percnél korábban nem, de 40 percen belül riasztania kell.
- 300 ppm koncentrációnál, 3 percen belül riasztania kell.

Az átlagérték szerinti mérési mód alkalmazása különösen fontos olyan garázsokban ahol huzamosabb ideig tartózkodhatnak emberek.
Pl. ahol garázsmesterek, autómosók, takarítók, biztonsági szolgálat személyzete a garázstérben tartózkodik.
Továbbá olyan garázsokban ahonnan üzlethelyiség, öltöző, tartózkodó, nyílik.

A 2001-ben bevezetett, CO vészjelzők tulajdonságaira és üzemeltetésére vonatkozó EN50291:2001 szabvány előírásainak csak az elektrokémiai szenzorral szerelt gázérzékelők képesek megfelelni, mivel mérési tartományuk 0 ppm-nél kezdődik!

Elektrokémiai szenzorral szerelt gázérzékelők mentesek a téves riasztásoktól, mert működésükből adódóan szelektív mérést tesznek lehetővé.
Keresztérzékenységük más gázokra, gyakorlatilag 0%.