Egy rossz hírrel kezdeném. A gázérzékelők élettartama nem végtelen.
Gázérzékelő szenzorok élettartamuk folyamán folyamatosan öregednek. Ez a jelenség több módon jelentkezhet. Pl. a félvezetős érzékelők amellett, hogy veszítenek érzékenységükből közben egyes gázokra és oldószerekre növekszik vagy nem változik az érzékenységük. Érthetőbben ez azt jelenti, hogy amíg újkorukban a szén-monoxidra beállított érték kis százalékban keresztérzékenységet mutat pl. benzingőzre, ami az évek múlásával megváltozik. A szén-monoxidra mutatott érték sokkal nagyobb mértékben csökken, mint az említett benzingőzre mutatott érték. Azért a benzingőzt említem (hexán), mert az fordulhat elő üzemszerű használat közben is egy mélygarázsban. Hidrogénre egy félvezetős érzékelő többszörösét mutatja, mint szén-monoxidra, de hidrogén üzemszerűen nem fordul elő mélygarázsban, ezért téves jelzést sem okoz. Visszatérve a benzingőzre mutatott értékre, ez a jelenség azt okozza, hogy megfelelő karbantartás esetén is az idő múlásával gyakoribbakká válnak a téves jelzések, amit benzingőz okoz.
A félvezetős érzékelők másik nagy problémája a nem lineáris jelleggörbe. Ami az idő múlásával azt eredményezi, hogy a jelzési szint és a nullpont között jelentősen lecsökkent kimeneti jelszint miatt egyre gyakrabban fordulnak elő téves jelzések. Továbbá a riasztási szint pontos beállítása sem egyszerű feladat.
Elektrokémiai érzékelők egyik nagy előnye a teljesen lineáris jelleggörbe, másik pedig a szelektivitás.
Ennél a típusú érzékelőnél tehát nem kell számolni a gyakoribbá váló téves jelzésekkel, viszont ezek is öregszenek. Öregedés folyamán a lineáris tulajdonságuk megmarad, és a szelektivitás sem változik, csupán a mérőgázra mutatott érték csökken. A csökkenést viszont megfelelő karbantartással korrigálni lehet.

Eljutottunk a karbantartás fontosságához.
Valamennyi típusnál két tényező befolyásolja az érzékelők élettartam csökkenését.
Egyik az idő, másik pedig az élettartama alatt ért gázterhelés. Befolyásolni, vagy előre megjósolni egyiket sem lehet. Munkánk során az eseménynapló kiértékelése után találkozunk olyan helyszínnel, ahol a két karbantartás között a távadók 30-100-szor érték el a jelzési szintet, de olyan helyszín is van, ahol az 1000 eseményt rögzítő napló két hónap alatt megtelik. Az első helyek jellemzően kis forgalmú társasházak, a másodikak pedig bevásárló központok kijárata közelében felszerelt távadók.
Ez a két véglet. Hitelesített mérőgáz nélkül az értéket nem lehet korrigálni!
Kereskedelmi forgalomban többféle rendszer is megtalálható. A külföldi gyártók távadóiban az értéket ritkán lehet beállítani, és az érzékelőt is nagyon ritkán lehet cserélni. Jellemzően inkább egyiket sem.
A gyártó megad egy időtartamot, amely alatt a távadó megfelelően működik (ez általában 4 év) azután a komplett eszközt cserélni kell. Feltételezzük, hogy az idő okozta érzékenységromlást laborban modellezték, amit aztán szoftveresen korrigálnak a 4 év alatt. Azt nyilván nem tudhatják, hogy az eszköz az említett négy év alatt 100-szor vagy 10.000-szer érte el a riasztási szintet, és emiatt mekkora volt az érzékenység romlás.
Ezeket az eszközöket szintén csak mérőgázzal lehet tesztelni. Tesztelni nem pedig beállítani.
Tapasztalatunk szerint biztonsági szempontból az említett távadók újkorukban jóval nagyobb értéket mutatnak, mint amekkorát a mérőgáz indokolna. Ez persze sok esetben nem elég arra, hogy a negyedik év végén is megfelelő értéket mutasson. Az a hátránya viszont fennáll ennek a megoldásnak, hogy sok téves jelzést okoznak.

Hazai gyártók jelentős része olyan készülékeket gyárt, amelyben cserélhető az érzékelő, érzékenységet állítani/után állítani az összesben lehet.
Ezek a megoldások hosszútávon nyilván gazdaságos üzemeltetést jelentenek.
Egyrészt nem kell kompletten lecserélni egy jól működő eszközt csupán azért, mert a gyártó 4 évet határozott meg, valamint egy erősen szennyezett helyszínen az érzékenység romlását követően elegendő érzékelőt cserélni, majd beállítani a pontos értéket.
A fenti megoldásnak több előnye is van.
Alacsony szennyezettségű garázsokban az érzékelők élettartama gond nélkül elérheti a 10 évet, miközben az eltelt idő alatt folyamatosan a megfelelő értéket mutatnak. 10 év után is csupán 1db alkatrészt kell cserélni.
Másik véglet egy erősen szennyezett garázs, ahol az érzékelő élettartama alacsonyabb, de jellemzően így is több mint 5 év. Az élettartam végén szintén 1db alkatrészt szükséges cserélni, miközben az élettartamuk alatt végig szintén pontos értéket mutattak.
Miért fontos a mért és mutatott érték?
Az eleve alacsony értéket mutató, vagy csak egyszerűen érzékenységüket valamely fenti okból kifolyólag elvesztett eszközök határozottan károsak az egészségre.
Egy olyan eszköz amelyik a 300ppm-es hitelesített mérőgázra csak pl. 70ppm-et mutat, az jóval az egészségre veszélyes koncentráció felett fog csak jelezni.

Mivel kell a karbantartás során megvizsgálni a mutatott értéket, ez alapján következtetést levonni az érzékenység romlás mértékéről, majd elvégezni a szükségessé vált utánállítást?
Minden mérőeszközt működőképességét olyan vizsgáló eszközzel kell ellenőrizni, aminek a mérésére gyártották. Pl. mérleget megfelelő méretű etalon súllyal, multimétert kalibrált feszültségforrással, gázérzékelőt pedig a megfelelő koncentrációjú hitelesített mérőgázzal. Tehát karbantartás címén nem ad megfelelő eredményt az, ha a műveletet végző megfontoltan elsétál a távadó előtt, mint ahogy az sem, ha rávilágít egy elemlámpával.
Karbantartási utasítás szerint végzett karbantartás során minden távadó ellenőrzése és beállítása hitelesített mérőgázzal történik. DUAL távadó esetén természetesen szén-monoxid és nitrogén-dioxid mérőgázzal külön-külön.
Ezzel az egy módszerrel garantálható, biztosítható, hogy az eszköz az élettartama alatt folyamatosan a megfelelő, tehát pontos értéket fogja mutatni. Ebből az következik, hogy sem egészségkárosodás sem életveszély, sem pedig téves jelzés nem fog történni az üzemelés során.
Üzemeltető teljesen biztos lehet abban, hogy a jelzés nem ok nélkül történik.
Ez a legfontosabb, hiszen ez a készülék feladata.

Cégvezetés